Közeleg.....
.....a szeretet ünnepe. Kinek mit jelent ez? Azt hiszem, sokan csak a kényszeres ajándékvásárlási láz okozta nehézségként, kellemetlenségként élik meg ezen ünnepet. Miért is van ez így? Az anyagias, rohanó világban lassan már csak azt látjuk, mit vett apa, anya, nagymamaék, s mi milyen drága volt. A gyerekek egymást túllicitálva kérnek ajándékot a "Télapótól", "Fenyőtündértől"- ki minek hívja. Pedig a szeretet nem kerül pénzbe. A szeretet egy érzés.Vagy szeretünk vagy nem, de a kötelező ajándékozás nem okoz örömet. Sem az ajándékozottnak, sem az ajándékozónak. Az ajándékozásban az okoz örömet, ha az ajándéknak örül aki kapja. Öröm adni és öröm kapni!
Tehát a közelgő ünnepek miatt egyre többször jut eszembe, hogy végre időben el kellene kezdeni a vásárlást, hogy ne kelljen megélni az utolsó pillanat kényszerítő élményét. Persze nem is biztos, hogy mindent úgy fogok megvenni, hiszen az is egy öröm, ha saját magam készítem az ajándékot. Íme, egy kellemes emlékem:
Gyermekkoromban az édesanyám nagynénjével egyszer kókuszos golyókkal leptük meg a családot. Talán 11-12 éves lehettem és délutánonként csak mi ketten voltunk otthon, így zavartalanul tevékenykedhettünk. Lázasan dolgoztam, csináltam amit a nagynéni mondott, házirecept szerint készült a massza,... könyékig a kókuszban..., közben vidám csevegés és lelki szemeim előtt láttam, hogy hogy meg lesz lepődve anya-apa, ha meglátják a fa alatt a dobozkákban a nasit, amit a család minden tagja szeret. Nagy izgalommal vártam hát az ünnepet, alig tudtam tűrtőztetni magam, hogy le ne lepleződjünk ideje korán. Persze tuti dugihelyet is kellett találnunk a meglepinek. Mindez édes teher volt számomra, mert a szenteste nagy öröm volt mindannyiunknak. Sikerült a meglepi!!
E történet kapcsán nyugtázom magamban, hogy öröm volt együtt örülni és ma is ezekre törekszem saját családi körömben.
Igaz, nekem egy szép szál fiam van, de mikor kisebb volt vele is készítettünk ajánékot, amit ő adott a családtagoknak. Számára is izgalmas volt, mind az ajándékkészítés, mind a pillanat, amikor kiderült - mennyire ért célba a személyes meglepi.
Ilyenkor sokat gondolok az egyedül élő családtagokra, barátokra. Reményeim szerint a magányt tudjuk enyhíteni a közös ünneppel.
