Megelőző vagy közelítő?
Van, amikor szeretnéd, hogy valami megtörténjen, de nem nagyon akaródzik tenni érte? Tehát szeretnéd a végeredményt, de nehéz érte tenni is. És van, amikor kedved van tenni valamit (pl. munkaidőben moziba menni), de ennek a lehetséges vagy biztos végeredményét (kirúgás) már nem szeretnéd?
Fura, hogy mindazok a dolgok, amikre vágysz, olyan nagyon vonzóak, hogy könnyűnek kéne lennie tenni értük. Mi a vágyad? Saját vállalkozás, szép kertes ház, nagyobb fizetés, több ügyfél, több szabadidő, kevesebb munkaóra…?
A tapasztalat szerint az emberek többsége képtelen arra, hogy kitartóan tegyen a vágyai megvalósításáért.
Ha neki is lendülsz alkalomadtán, a lendület elég hamar alábbhagy?
Amikor vágysz valamire, de nehéz folyamatosan tenni érte,akkor szükséges a motiváció.
A másik eset, amikor nagyon kedved van megtenni valamit, de ennek a potenciális következményére már nem vágysz. Van motiváció a cselekvésre, de nem szeretnéd a végeredményt.
Mondjuk kedved volna munka helyett moziba menni. De semmi kedved ahhoz, hogy elveszítsd az állásodat.
Hogyan vedd rá magad arra, hogy hosszú távon, kitartóan és rendszeresen tegyél egy elképzelés megvalósítása érdekében? A másik kérdés pedig az, hogy hogyan fogd vissza magad, amikor olyant tennél, ami nem a hosszú távú érdekeidet szolgálja.
Van tehát kétféle motiváció, annak függvényében, hogy a cselekvés mire „irányul”.
Irányulhat valaminek a megvalósítására, arra, hogy valami jóhoz közelebb kerüljünk. És irányulhat arra is, hogy valami rossztól eltávolodjunk. Az előbbi a közelítő, az utóbbi a megelőző motiváció.
Van, aki úgy ébred reggel, hogy az ébresztőórát többször is sorozatban „szundi”-ra állítja és visszaalszik. "Még ráér kimászni az ágyból". Ezt megcsinálja néhányszor. Fél órával később végül annak a rémképe húzza ki az ágyból, hogy a főnöke rosszalló tekintettel nézi az óráját, amikor ő megérkezik.Ez jó példa a megelőző irányultságú motivációra. Az ilyen ember jó eséllyel élete más területein is ezt a motivációs irányultságot részesíti előnyben.
Vannak emberek, akik egyből kimásznak az ágyból. Gyorsan elintézik a reggeli teendőiket és alig várják, hogy tegyék a dolgukat, ami őket közelebb viszi valamilyen elképzelt, jobb jövő felé. Ők a közelítő típus. Általában azért tesz valamit, hogy egyre több valósuljon meg abból, amit ő szeretne.
Bár a közelítő stratégia előnyei kézenfekvőbbnek tűnnek, ha közelről megvizsgáljuk a kétféle irányultságot, azt találjuk, hogy a közelítő stratégia célra irányul, míg a megelőző típus problémák azonosítására és megoldására. Életünkben mind a kettőre szükség van.
Ha most úgy ítéled meg, hogy a megelőző típust előnyben részesítő ember vagy, akkor a tanácsom a következő:
Figyelj oda, hogy hogyan érzed magad. Tegyél azért, hogy jobban érezd magad!
Kapcsolódj rá az érzéseidre! Vedd észre, hogy vannak érzéseid! Tudod magad jól és tudod magad rosszul is érezni. Azért kaptad az életed, hogy jól érezd magad a bőrödben. Mit jól? Nagyon jól!
Találkoztál már olyan emberrel, aki csak kesergett, panaszkodott és aztán hipp-hopp élete egyik pillanatról a másikra tökéletessé vált? Én még nem. Az ilyen embereket még egy csoda sem változtatná meg. Ha valaki nem néz előre, nincsenek tervei, pozitív gondolatai és nincs kitartása, az nem sohasem lesz elégedett, sikeres.
